"Every cloud has a silver lining"

Matthew Quick: The Silver Linings Playbook (Napos oldal)

Sarah Chrichton Books, puha, 2010

A történet: Patnek van egy elmélete, miszerint az élete egy film. Egy film, amelynek nemcsak főszereplője, de nézője is egyben, és amelynek rendezői székéből maga Isten dirigál. Egy film, amelynek csak és kizárólag akkor várja hepiend a végén, ha kiállja a maga elé állított próbatételeket. Ezek után talán nem meglepő, hogy Pat frissen szabadult egy elmegyógyintézetből. És az sem, hogy egyik leküzdendő akadállyal szembesül a másik után: senki sem hajlandó beszélni vele a nagy Ő-ről, aki jelenleg ex, kedvenc csapata vereséget vereségre halmoz, a talán még nála is furcsább Tiffany folyton ott liheg a nyakában, az új pszichiátere pedig mintha házasságtörésre biztatná a gyógyulást elősegítendő. És ha ez még nem lenne elég, egy világhírű szaxofonos kísérti!
A regény elbűvölő utazásra invitál Pat elméjébe, ahonnan ugyan kissé torz, ugyanakkor végtelenül szívszorongató és szórakoztató is a kilátás. Ahonnan mi is nézői lehetünk Pat filmjének, amely néha szomorú, néha vidám, mint maga az élet.

Szerintem kijelenthetjük, hogy ennél semmitmondóbb fülszöveget ritkán lehet látni :D Persze a lényeget összefoglalja, de mégis...

A történet nem arról szól, hogy Tiffany folyton a nyakában liheg, nem is arról, hogy Kenny G hangjától Pat a falra mászik.

Ez a könyv arról szól, hogyan találjuk meg magunkat, hogyan legyünk jobb emberek. Hogyan lépjünk túl egy-egy olyan eseményen, ami annyira szörnyű, hogy az agyunk megtagadja a felidézését. 

Hogy milyen jó is, ha van egy barátunk, még akkor is, ha az elején nem is akarjuk. Hogy milyen olyan apa mellett felnőni, akinek a hangulatát az zavarja, hogy a kedvenc focicsapata nyert-e. Hogy milyen, mikor később döbbensz rá arra, mennyire szerencsés is voltál.

She looks sad. She looks angry. She looks different from everyone else I know—she cannot put on that happy face others wear when they know they are being watched. She doesn’t put on a face for me, which makes me trust her somehow.

Könyvmolyképző Kiadó, puha, 2013

Szomorúnak tűnik. És mérgesnek. Különbözik mindenkitől, akit ismerek - nem tudja magára ölteni a boldogság álarcát, amit mindenki visel ha tudják, hogy figyelik őket. Előttem nem tettet semmit, ami miatt valamiért megbízom benne.

Pat nem adja fel, és keresi mindennek a jó oldalát. Keményen dolgozik azért, hogy megfeleljen volt feleségének, Nikkinek, csak épp arra nem döbben rá, hogy akiért ennyit kell változni, az talán meg sem érdemli...

Az élet totálisan kiszámithatatlan és elbaszott és esetleges, amíg nem találsz valakit, aki által értelmet nyer.

Tiffany barátsága rengeteget segít Patnek, még ha az elején nem is érzi ezt. Soha nem hagyja magára, próbálja ráébreszteni, hogy Nikkiért nem éri meg ez a sok erőfeszítés, és bár néha kicsit esetlenül (karácsony este, táncbemutató), de mindig a legjobbat akarja Patnek, és ettől lesz a legjobb barát, akit csak kívánni lehet. Mindketten sérültek, mindketten szeretetre vágynak, és egymásban megtalálhatják a gyógyulást.

Nekem ez a regény nem arról szólt, hogy hogy épül fel egy kicsit zizis, agresszív, problémás férfi.
Sokkal inkább arról, hogy az életben mennyi szép dolog van, és hogy mindig látni kell azt a napos oldalt. Örülni kell minden apróságnak, még ha csak arról is van szó, hogy apukánk hozzánk szólt, mert nyert az Eagles. Sosem szabad feladni a reményt, és mindig, mindig látni kell a napos oldalt.

Sokan panaszkodtak arról, hogy túl sok volt a foci a könyvben. Hát, nekem nem tűnt fel. Az első meccs kicsit unalmas volt, de utána megszoktam, és én is szurkoltam a Sasoknak, sőt az angol szakszavak sem okoztak problémát, mert angolórán tanultunk az amerikai fociról is, és így legalább tuti meg tudok nézni egy Super Bowl-t anélkül, hogy szótáraznom kéne :)
Ki kell emelnem, hogy nagyon tetszett, hogy a fejezetcímek egy-egy kiragadott részletek magából a fejezetekből.

Német kiadás, Kindler Verlag, 2013

Örömmel láttam, hogy Pat egy csomó olyan könyvet olvasott, amit én is tervezek, és az ajánlása még jobban felkeltette az érdeklődésem :) Bár a legtöbb poént lelőtte, azért még tuti kézbe fogom venni a Nagy Gatsbyt éppúgy, mint az Üvegburát.

Ki kell térnem a könyv végére is, ami számomra kicsit elhamarkodott, és nagyon heppiendes volt - bár egy könyvtől, aminek ez a címe, nem is vártam mást :) Hál' Isten nem az lett a vége, amitől végig tartottam, hanem Patre tényleg rátalál a boldogság, és nézheti a saját filmjének happy endjét, amiért olyan sokat küzdött, dolgozott, és amit annyira várt. Mert ha valaki megérdemli ezt, akkor az ő :)

A nyelvezete kicsit fancybb, mint egy sima könyvnek, voltak benne szavak, amiket meg kellett néznem, de annyira tetszettek, és az egész könyvnek a nyelvezete annyira szép, hogy elnézem :) Ettől függetlenül bárki nyugodtan kezdjen bele, mert nem olyan vészes :)

Értékelés

Összességében: 10/9

Film-faktor: 2012-ben jött ki a film belőle, 1 Oscar-díjat nyert is, IMDB szerint 10/7,9. Ma megnéztem, nemsokára hozom a kritikát :)


Pat könyvlistája

•  F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
• Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől
• Nathaniel Hawthrone: A skarlát betű
• Sylvia Plath: Az üvegbura
• Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai
• J. D. Salinger: Zabhegyező