"Love is the most common miracle"

John Green - David Levithan: Will Grayson, Will Grayson

Dutton Children's, papírkötés, 2010

A történet: Egy hideg este, Chicago legvalószínűtlenebb sarkában keresztezi egymást két tinédzserfiú élete - Will Graysoné és Will Graysoné. Mindkettejük új és váratlan utakon találják magukat, ahogy az életük összefonódik, romantikus vallomásokkal és a történelem legmesésebb musicaljének rendezésével. 

John Green és David Levithan regénye megnevettet, megrendít, és felnyitja a szemedet két fiú segítségével és humorával, akik millió rajongót szereztek maguknak.

 Az író a regényről beszél

Ha azt mondtam a Silver Liningsra hogy semmitmondó a fülszövege, akkor erre nem tudom mit mondjak. Igyekeztem pontosan fordítani, de ez angolul még rosszabb mint magyarul. Úgyhogy ne higgyetek neki, mert ezt mindenkinek olvasni kell!

A poszt megírása előtt azon gondolkodtam, hogy én bizony nem olvastam még LMBT (a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű emberek összefoglaló neve) irodalmat, aztán rájöttem hogy dehogynem! Tavaly nyáron Jodi Picoult Gyere haza című műve hódította meg a szívem, idén pedig Chbosky POBW-je tetszett, és abban is volt ám homoszexualitás.

John Greentől már olvastam a TFIOS-t, amiből nemsokára film is lesz, szóval majd ha kijön, majd ha megnéztem akkor majd lesz belőle poszt, de addig örüljünk hogy forgatják, és reméljük a legjobbakat :)  David Levithan viszont új íróként debütált nálam, és nem is rosszul! Abstractelfnek olvastam a kritikáját az egyik könyvéről, és ez meg is hozta a kedvem, szóval tuti, hogy fogok önálló könyvet is olvasni tőle.

Tehát, adott nekünk két Will Grayson, akik egymást Other Will Graysonnak, vagyis o.w.g-nek hívják. Mivel egy idő után én is belekavarodnék, ezért a páratlan fejezetes Will Grayson lesz Will Grayson, és a másik pedig o.w.g. Mindkettejük élete megy, ahogy megy, mígnem egy este Will nem tud bemenni egy koncertre (mert elrontották a hamis személyijét), és összefut egy pornóboltban o.w.g-vel, akinek randija van. Ezután a szerencsés-szerencsétlen találkozás után mindkettejük élete megváltozik - ha nem is gyökerestül, de elég sok mindenben. Azt hiszem, a könyvről a továbbiakban nem tudok spoiler nélkül nyilatkozni, szóval mindenki fontolja meg, tudni akarja-e a végkimenetelt.

The Text Publishing Company, papírkötés, 2010

Kezdeném Tinyval, mert Tiny nélkül nem lehet elmenni szó nélkül :) A könyv nagy részét ő vitte el a hátán, miatta töprengett Will és o.w.g. is olyan dolgokon, amik a könyv lényegét adták. A barátság, a szerelem, a boldogság, a törődés, a család, minden Tinyhoz vezethető vissza és tőle indul tovább. Ugyan csak mellékszereplő, én nagyon megszerettem. Bár a könyv vége fele kicsit utáltam, de aztán, miután Will kifakad neki, és közli hogy szereti: semmit nem tett, amivel kiérdemelte volna, mégis ő lett a kedvencem. Tetszett az elhivatottsága, hogy mennyire akar valamit adni a világnak, amivel többek leszünk, hogy nyíltan meleg és egyáltalán nem szégyelli. Nagyon megesett rajta a szívem, mikor arról beszélt, hogy nagydarab, és hogy emiatt sokan csúfolták, és hogy bár magabiztosnak tűnik, ezen még se tud túllépni. Fontos, hogy legyenek olyan könyvek, ahol nem mindenki vékony, és magas, és tökéletes, hanem vannak hibáik. Akár teltebb, akár a foga nem egyenes, vagy sebhelyek vannak rajta, egy könyv mindig hitelesebb, ha a szereplők is esendők, és normális embernek néznek ki, nem földönkívülinek.

Jane és Will kapcsolata eleinte furcsa volt nekem. Nagyon nem tetszett, hogy hirtelen Willnek bejött Jane, mikor előtte oldalakat szenvedett azon, hogy mi legyen - aztán rájöttem hogy ez a szerelem. Mikor nem tudod, hogy mi, de valami nagyon vonz a másikban, és eleinte próbálsz tiltakozni, mert nem, mert maradj csöndbe és ne törődj semmivel, de nem tudsz ellene harcolni, mert ki kell nyitni a dobozt, és megnézni hogy döglött e a macska. Aztán rájössz, hogy nem az, és a maradj csöndbe és ne törődj semmivel se mindig működik, ellenben ha azzal vagy, akit szeretsz, az mindent megváltoztat. Téged is, és őt is. 

O.w.g. fejezetei először nem tetszettek, mert nekem túl elvont volt, nem tetszett a forma, hogy nem kezdte nagybetűvel a mondatokat, a párbeszédek, aztán egy idő után hozzászoktam, és megkedveltem, és sajnáltam, és vele együtt gondolkodtam. De azt nem tudom neki megbocsátani, amit Tinyval tett. Viszont tudom, hogy neki is rossz volt, úgyhogy így igazságos. Nagyon tetszett viszont, hogy ő a könyv közben ismerte el, hogy meleg, hogy a fiúkhoz vonzódik. Volt pár olyan

David Levithan & John Green

mondata, ami miatt meg kellett állnom elgondolkodni. O.w.g. párszor feszegette, hogy ezt nem ő kérte, nem tud az ellen mit csinálni, hogy fiúkkal akar csókolózni, és egyáltalán nem tetszik neki, de nem tud mit csinálni. Tiny sokat segít neki, hogy felvállalja és elfogadja magát, mert Ő így teljes ember, és aki ezt nem fogadja el, az kapja be. Hiteles is volt, meg nem is, hogy nem túl sok embert viselt meg a melegsége, de az édesanyja reakciója nagyon szimpatikus volt.

Majdnem elfelejtettem Maurát. Amit tett, az számomra érthetetlen, és felfoghatatlan, és nem hinném hogy azért, mert nem figyeltem. Egyszerűen nem értem, valaki, aki a barátomnak mondja magát, hogy csinálhat valamit, ami engem ennyire megbánt. Azt hiszem, o.w.g. helyében én megbocsátanék neki, de soha többé nem állnék vele szóba. Tetszett, mikor Tiny kiosztotta, és imádtam, hogy megmondta neki, hogy "úgy látszik, ha tönkre akarod tenni mások életét, csak jobbá teszed - viszont nélküled lesz jobb nekik".

Az egyik kedvenc részem az volt, mikor Tiny musicaljében a Willel közös barátságukról volt szó. Mert lehet, hogy úgy tűnt, Tinyt nem igazán érdekli Will, ő volt a legjobb barátja, akire mindig számíthatott, akinek olyan természetes volt, hogy Tiny meleg, mint az, hogy a barátja. Aki nem ítélte el, de ha kellett, hajnali fél ötkor felkelt miatta, pedig még azt se tudta, mire van szüksége.És már Sarah Dessen is megmondta, hogy legjobb barát nélkül az élet csúf, szörnyű hely, amit Tiny és Will be is bizonyít. 

A szerkezet tetszett is meg nem is, egyrészt mindig a legjobb résznél vágták el :P Másrészt értem én, hogy meg kellett különböztetni a két Will fejezeteit, de nem igazán tetszett o.w.g. odahánytnak tűnt stílusa. Viszont érdekes volt, hogy bár ugyanaz a nevük mégis annyira más a véleményük az életről, és olyan más sorsot szánt nekik a sors. John írta a páratlan fejezeteket, David a párosakat.

Idézeteket most nem hoztam, mert nem tudtam választani :( Mind annyira nagyon jó, és magyarul nem jönne át. Szóval aki kíváncsi, itt megnézheti azokat is amiket én válogattam, meg úgy általában a molyosakat :)

Értékelés

Összességében: 10/8

Film-faktor: 10/5 John G. összes könyvének eladták a megfilmesítési jogait, kivéve ennek. Talán okkal :)